1. Kártolt gyapjúfonálból vászonkötéssel szőtt, bolyhozás után kallózással nemezelt felületű, vastag szövet; főleg katonaköpenyek, kabátok készítésére, ill. asztalok bevonására használatos. A posztó széle←; posztót bolyhoz, kallóz, nyír, sző. Kabátja erős posztóból készült. Kiégette az íróasztal zöld posztóját. Vontam fel ruháimat; … posztóbul mentét és nadrágot, fejér lajbival. (Kazinczy Ferenc) Híni kell csak a szabót, a Posztó meg van véve rég … . | Közbe vágott Pató Pál ur: | „Ejh, rá érünk arra még!” (Petőfi Sándor) A piros és fehér golyócskák … fürgén szaladoznak az új posztóval bevont biliárdasztalon. (Krúdy Gyula) A falon … posztóval bevont fegyvertartón …, pisztolyok lógtak. (Kosztolányi Dezső) || a. jelzői használat(ban) Ebből készült posztó körgallér.
2. (átvitt értelemben, bizalmas, kedveskedő) Rossz posztó: haszontalan, csintalan, rossz gyerek. Mit csinálsz megint, te rossz posztó?
Szólás(ok):vörös posztó vkinek a szemében: már puszta létével v. azzal, hogy megemlítik, ellenállhatatlanul bosszantja, ingerli, rögtön dühbe hozza; ld. még pénz.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.