prédikál
prédikál ige -t, -jon, (népies, régies) predikál [ë v. e]
1. tárgyatlan (vallásügy) <Pap> prédikációt mond, rendsz. a templomban. A pap vasárnaponként prédikál. Ki prédikált? Hozzáfogott … prédikálni. Pap volt. Neki ez a beszédforma a maga formája. (Móricz Zsigmond) És a vén, komor pap Halkan csudásan prédikál. (Jókai Mór) || a. tárgyas (vallásügy) <Pap> a szószéken beszél vmit v. vmiről. Mit prédikált a pap?
2. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Oktató v. kissé dorgáló hangon hosszasan és rendsz. unalmasan beszél vmiről. Már megint prédikál. Ne prédikálj nekem mindig tanulásról. Könnyű akárkinek is deklamálni, prédikálni, de orvosság kell a betegnek, flastrom a sebnek. (Zrínyi Miklós) Eh! mit mindig türelemről, lemondásról prédikálni! (Reviczky Gyula) Egyebet se tud, mint a bűnös emberekről prédikálni. (Krúdy Gyula)
3. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) Beszédével hirdet, el akar fogadtatni vmit. Már miniszter korában azt prédikálta, hogy minden ember gazdálkodjék, takarékoskodjék. (Jókai Mór) Nem oly tiszteletet prédikálok én tinektek, | mint a papok s az iskolai olvasókönyvek. (Kosztolányi Dezső)
Szólás(ok): ld. víz.
Igekötős igék: elprédikál; kiprédikál.
prédikálás; prédikálgat; prédikáló; prédikáltat.
