1. (irodalmi nyelvben) Hóhér segédje. „Fog fájni?” – ezt kérdezte a pribéktől … Viharosan emelték a bitóra, | föl-föl magasba. Várta már a hóhér. (Kosztolányi Dezső)
2. (rosszalló) Az elnyomó hatalom szolgálatában álló, mindenre kapható, mások elvesztésében, kínzásában hidegvérrel közreműködő személy. A fasiszta pribékek; a nyilas rendszer pribékjei. Lerogyék előtte, sirva térdepeltem A vad pribék előtt; Kértem hogy ne bántsa, mondtam ne ölje meg, Mert enyéim e szép ártatlan kisdedek. (Arany János)
3. (tájszó, régies) Elvetemült, aljas ember, kül. rabló, zsivány, fosztogató. Sok pribék esett el egyenetlen harcon. (Arany János)
4. (elavult, rosszalló) <A XVI. században> pénzért magyarból törökké lett áruló, rabló, fosztogató katona. || a. (régies, rosszalló) Áruló, hitszegő. Hazudott az ámító pribék. (Csokonai Vitéz Mihály) [Ocskay] pribék lett! Hazaáruló lett! – lihegé dühtől fulladozva. (Jókai Mór)
pribékség.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.