priccs
priccs főnév -et, -e [ë, e]
1. Deszkából összerótt, egyszerű, kemény fekvőhely (pl. rendőr-őrszobán, börtönökben). Priccsen alszik. Egy priccs és egy asztal az egész berendezés. Nézzen fel az áristom ablakára, Ott lát engem a priccsen megvasalva! (népköltés) Mi jöhet ezután? Sok év …, a női fegyházak durva fehérneműje, csíkos ruhája, … a priccs. (Hunyady Sándor)
