primitívség
primitívség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. A primitív melléknévvel kifejezett tulajdonság, jelleg, állapot; kezdetlegesség. Képeinek jellemző vonása a szándékos primitívség. Egyéniségében sok primitívség van. || a. (tudományos, művészettörténet) Vkinek, vminek primitív volta, jellege, állapota, kezdetleges fejlettségi foka. Az ősi művészet, az ókori társadalmi rend primitívsége.
2. Primitív (I. 3) beszéd, cselekedet, magatartás. Ennek az embernek a primitívsége kihozott a sodromból.
