procc
procc* melléknév és főnév (elavulóban, bizalmas, rosszalló)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
I. melléknév (-ul, -abb) Olyan <személy>, aki gazdagságát, vélt szellemi értékeit ízléstelenül, rikító módon fitogtatja, henceg, kérkedik vele; pöffeszkedő, előkelősködő. Procc bankár, újgazdag. || a. Ilyen személyre jellemző. Procc ízlés, viselkedés.
II. főnév -ot, -a Procc (I. 1) személy. A proccok fényűzése. Én nem azt akarom, hogy ha a társaságban valami drága könyvről van szó, én mindjárt előjöjjek a könyvtárammal … Ezt hagyom a proccoknak; a jóléti és műveltségi hencegőknek. (Ambrus Zoltán)
proccos.
