protestáns
protestáns [ë] főnév és melléknév
I. főnév -t, -ok, -a (vallásügy) Protestánsok: azok a keresztények, akik hitük és cselekedeteik alapjául egyedül a Bibliát fogadják el. A metodisták is protestánsok. || a. A reformáció következtében keletkezett vmelyik keresztény egyház tagja. Protestánssá lett. A protestánsoknak azért nem kellett, mert katolikus, a katolikusoknak azért, mert a klerikális gróf Topsichot ütötte el … a főispáni széktől. (Mikszáth Kálmán) Egy új „ellenreformáció” – ezúttal nem a protestánsok ellen – kezdődött e lélektelenné vált liberális Magyarországon. (Babits Mihály)
II. melléknév
1. Protestánsokból (I) álló <csoport, közösség, szervezet>. Protestáns család, egyházak, gyülekezet.
2. Ilyen közösséghez tartozó, vele kapcsolatos <személy, dolog>. Protestáns pap, teológus; protestáns gimnázium, templom, vallások. Egy protestáns néptanító hivatalát veszti, ha … felesége hitéből kitér. (Jókai Mór) Weingart lelkész úr protestáns lelkész – Németországban. (Ady Endre)
3. Protestánsokra (I) jellemző <dolog>. Protestáns szellem, szertartás, tan.
4. A protestantizmus alapján álló, belőle fakadó, annak érdekeit szolgáló <dolog>. Protestáns irodalom, sajtó.
protestánsság.
