próza
próza főnév prózát, prózája
1. Verstani szabályoktól független előadásmód; kötetlen folyó beszéd. → Ritmikus próza; száraz próza; prózába áttesz vmit. Prózában írta meg a témát. Prózában ez így hangzanék … Ma csak diák-kedélyek Gyönyörködnek költő-dalon. | Helyébe most a próza lépett. (Reviczky Gyula) Még a prózában is a vers isteni könnyűségét … kereste. (Babits Mihály) || a. Ilyen formában (meg)írt mű. Értekező, leíró próza. Prózát jobban szeret olvasni, mint verset. S ím óda helyett rímes prózát írok … (Gyulai Pál)
2. (film, színház) A természetes beszéd módján előadott, nem énekes és nem táncos színdarab. Ma este a színház prózát játszik. || a. (film, színház) Énekes, táncos színdarabnak természetes beszéd formájában előadott része. Az operettből ma a prózát próbálják.
3. (átvitt értelemben, választékos, néha rosszalló) Hétköznapiság, mindennapiság; költőietlen, rideg valóság, sivárság. Innen-onnan … benne leszünk ama nagy sivatagban, melyet az élet prózájának neveznek. (Petőfi Sándor) Ki hinné azt, mennyi poézis van az élet prózájában! (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, ritka, választékos) Vmely dolognak, kérdésnek reális, anyagi oldala. Akkor hát térjünk át a dolog prózájára. Önnek természetesen pénze nincs? (Jókai Mór) || b. (tréfás) Egyszerű, szóvirágok nélküli, keresetlen, cikornyátlan beszéd, előadásmód. Inkább prózában beszéljen, ne ilyen fennkölten.
Szóösszetétel(ek): széppróza.
