publikum
publikum* főnév -ot, -a (régies írva: publicum is) (régies, bizalmas)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Közönség (1–3). A kávéház, a lóverseny, az üzlet publikuma; az előadás, a hangverseny, a könyv publikuma. Az egész publikum tapsolt. A hírt és dicsőséget a publikum osztogatja, gyakran igen hirtelenkedve. (Bajza József) Majd megküldöd nekem a pusztára [műveidet] … én leszek a te igaz és hű publicumod. (Tompa Mihály) A billiárdozókra bámult egy darabig. Micsoda vegyes a publikum ebben a kávéházban. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): publikumfogás.
publikumú.
