pucol
pucol* ige -t, -jon
Kerülendő szó vagy kifejezés.
1. tárgyas Általában tisztít, tisztogat vmit. A nyurga szüntelenül a szemüvegét pucolja; beleemeli a napfénybe, rálehel. (Gelléri Andor Endre) || a. tárgyas <Lábbelit> kefélve, dörzsölve, rendsz. vmely tisztítószert alkalmazva tisztít, fényesít. Cipőt pucol. || b. Vmit vmilyenre pucol: pucolással vmilyenné tesz. Fényesre, tisztára pucol. || c. <Lovat> kefélve, csutakolva tisztává, fényes szőrűvé tesz. Pucolom a Ferenc Jóska pej lovát. (népköltés)
2. tárgyas <Foltos, pecsétes ruhadarabot> vegyszerrel tisztít.
3. tárgyas <Vmely főzelékfélét> hámozva, kaparva v. héjából kifejtve, fogyasztásra nem alkalmas részeitől folyamatosan megfoszt; tisztít; <szárnyast, halat> tollától, pikkelyétől megfoszt. Babot, krumplit, zöldséget pucol; csirkét, pontyot pucol.
4. tárgyatlan (argóban) Menekülésszerűen, hirtelen, sietve távozik; meglép, elinal. Pucolj! Pucoljunk, jön a tulaj! Pucoltak is aztán! Kérlek, mielőtt pucolnál – meg akarlak kérni, keress fel néha. (Karinthy Frigyes)
Igekötős igék: átpucol; bepucol; elpucol; kipucol; lepucol; megpucol; végigpucol.
pucolás; pucolgat; pucolható; pucoló; pucolt; pucoltat.
