pudvás
pudvás melléknév -an, -abb, (tájszó) podvás
1. Korhadt s taplószerűen puha belsejű; reves. Pudvás fatörzs. Egyszerre lángot vet az egész pudvás fa! (Jókai Mór) Beleturkált a kardjával a pudvás faderékba. (Gárdonyi Géza)
2. Olyan, amiben pudva (2) van; taplós, fás. Pudvás karalábé, retek. A vén fának néha csak egy diója terem. Az is fenn a tetőn és az is keserű, pudvás. (Krúdy Gyula)
pudvásság.
