pufog [pufog v. puffog] tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon (hangutánzó)
1. <Tárgy, testrész> ismétlődő ütésekre egymás után több tompán puffanó hangot ad. A nagydob pufog a zenekar mélyében. (Krúdy Gyula)
2. <Ütésre alkalmas eszköz> működés közben ilyen hangokat idéz elő. Csak úgy pufogott a fütykös a hátán, mikor ütötték. Egy légiója az ifjabb és idősb patkánynemzetségnek … cincogva riadt szét ősi fekhelyéből … Lett iszonyú csata és tombolás; csizmasark, székláb, puskaagy pufogott, … ember káromkodott. (Jókai Mór) A következő pillanatban pufogott rajtam a botja. (Gárdonyi Géza)
3. <Ismételten elsütött fegyver, ill. riasztó eszköz> többször egymás után mély hangot ad. A sóti hegyekben … megszólalt „a viharágyú”, … nagyokat puffogva az üres égbe. (Babits Mihály) || a. <Üzemben levő robbanómotor> ismétlődő, tompa, mély hangot ad. Pufog a traktor motorja.
4. (átvitt értelemben) <Több nagyhangú, üres kijelentés> egymás után hatástalanul, semmi figyelmet nem keltve hangzik el. Pufognak a nagy szavak, az üres frázisok.
5. (átvitt értelemben, tájszó) Sértődöttségében magában zsörtölődik; dohog. Hát urambátyám, mivel különb nálamnál, hogy fenn hordja az orrát? – pufogott Dani bácsi. (Kemény Zsigmond)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.