1. Olyan <személy v. hát>, akin, ill. amelyen púp (1) van. Púpos ember, hát. Púpos hátú vagyok …, mit keressek én az emberek között, hol csak megvetés vagy könyörület tárgya lehetek. (Eötvös József) Még hallottam, hogy zúg-búg a púpos ember harmonikája, mint kacag a nő hangja … (Gelléri Andor Endre) || a. Olyan <állat>, amelynek természetes eredetű púpja (1a) van. Púpos teve, zebu.
2. (átvitt értelemben) Púpként (2) kiemelkedő, kidomborodó. Púpos halom, hegy. Mi egyéb látható változás marad a halottak után? Púpossá teszik egy kis helyen egy kis időre az anyaföldet. (Mikszáth Kálmán) Volt kertünkben egy púpos jégverem. (Szabó Lőrinc) || a. (átvitt értelemben, tájszó) Púp módjára domborodó felületű, jól megkelt, magas <kenyér>. Elszökött, … majd megkerül. Majd visszahozza a púpos kenyér. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ok, -a
1. Púpos (1) személy. Csak a púposok és sánták maradtak otthon. A tiroli mindig panaszkodott, hogy a púpos neki adja a legrosszabb falatokat. (Kuncz Aladár) A púpos … úgy tud harmonikázni, mint az egyszeri királyi tanácsos. (Gelléri Andor Endre)
2. (bizalmas, tréfás) Upre, púpos!: <gyors feltápászkodásra, indulásra, futásra való felszólításként:> rajta, nosza, föl, fuss, fussatok! Nos most már upre púpos, mehet, amerre akar. (Mikszáth Kálmán)
púposít; púposkodik; púposság.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.