ráad
ráad tárgyas ige
1. <Ruhadarabot> rásegít; felad vkire. Vö: ad (III. 3). Ráadja vkire a kabátját. Ráadta az új inget a fiúra. Adj rá egy pulóvert! Ráadom hajdani egyenruhámat, melyet inasi rangomban viseltem. (Csiky Gergely) Az asszony … sokáig tépelődik azon, hogy az új ruhát adja-e az Énokra. Már a városban igazán az új ruhát kellene ráadni, mert az ilyesmi ünnepélyes alkalom. (Tömörkény István) || a. (ritka) <Lóra nyerget, szerszámot> rátesz. A Rigó sem az volt, aki tegnap estve | … Hát mikor ráadták a nyalka szerszámot, Mint illett neki, hogy ragyogott, csillámlott! (Arany János)
2. Ráadja vkire az áldás(á)t: megáldja. Vö: ad (VII. 1). Ráadta az áldását az ifjú párra. Ráadta az utolsó apai áldást. (Vas Gereben)
3. (Vmire) ráad vmennyit: vmely összeghez, az eredeti megállapodáson felül, még hozzátesz vmennyit. Még ráadok két forintot. || a. Vásárolt, kimérve adott árura ráadásként ad vmit, vmennyit. Adja még rá ezt a kisebbik darabot is!
4. (átvitt értelemben, ritka) Ráadja magát vmire: vmely tevékenység végzésének v. szenvedélynek egészen átengedi, odaadja magát. Ráadta magát az ivásra. Femina kisasszony … beszélt neki a művészi pálya dicsőségéről, s hogy milyen fényes jövendő várna azon az én Zsuzsikámra, ha ráadná magát. (Jókai Mór)
Szólás(ok): ld. fej.
ráadat; ráadható; ráadó; ráadott.
