rablánc
rablánc főnév
1. (választékos) Lánc, amellyel a rab kezét, lábát összefűzik, amelyet kezére v. lábára tesznek. Rabláncra fűz, ver vkit; rabláncot csörget, visel. A tatárok rabláncra fűzték foglyaikat. S annak, ki elhull mint vitéz, Rabláncot nem fűz semmi kéz. (Kölcsey Ferenc) És mi bizalmáért miképpen fizetünk? | Lábára véletlen bilincseket vetünk, S kit virágfüzérrel szerelem csalogat, Rút árulást talál s nehéz rabláncokat. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Minden olyan dolog, amely az ember szabadságát korlátozza; rabság, elnyomás. Markunkban a kard, s benne lesz, a mig Szemfényünk vagy rabláncunk megtörik! (Petőfi Sándor) Oh Róma, Róma, megalázott Róma! | Horatius im örömről dalol, | Mikéntha rajtad rablánc nem is volna. (Gyulai Pál)
