rabnő
rabnő főnév (régies)
1. (irodalmi nyelvben) Foglyul ejtett, fogolyként elhurcolt nő; női rabszolga. Jer, osztozzál meg velem Hatalmamon, fényemben … Lesz kerted, sólymod, lovad, S száz rabnőd, ki szót fogad! (Tompa Mihály) Két öreges rabnő szolgálja parancsát. (Gyulai Pál)
2. Börtönben, fegyházban büntetését töltő nő; fegyencnő. A rabnőket mezei munkával foglalkoztatják.
rabnői.
