rábólint
rábólint tárgyatlan ige
Bólintásával vmibe való beleegyezését, vminek a helyeslését, helybenhagyását fejezi ki. Rábólint az alkura. Tízen is rábólintottak. (Helyeslően) rábólint vmire. A szálas férfi helyeslőleg bólintott rá. (Mikszáth Kálmán) Ferenc… még sohse mondta neki, hogy szép … Egyszer ő kérdezte tőle, … „szép vagyok”?, de Ferenc akkor is csak rábólintott. (Móra Ferenc) || a. (átvitt értelemben) Jóváhagyását, helyeslését adja vmire v. vmihez. Gondolkozás nélkül rábólint. Mindenre rábólint.
rábólintás; rábólintó.
