rabság
rabság főnév -ot, -a
1. A rab (I. 1–2) állapota, helyzete. Rabságban → görnyed; rabságban van; kiszabadul a rabságból; rabságra ítél vkit. Magosan száll a hattyúmadár – Rabságba esött egy betyár. (népköltés) Gyermekem! | … Kiveszlek, Kiváltlak A nehéz rabságból. (Arany János) Utólszor raktak katonákat, Pandúrt s vérebeket nyakunkba … Mi megmunkáltuk … Rabságok, sebek, búk és keservek Izzadtságos, rossz magyar földjét. (Ady Endre) || a. (régies) (Hadi)fogság. Rabságba ejt, hurcol vkit.
2. (átvitt értelemben) Súlyos politikai, gazdasági elnyomás, kizsákmányoltság. A fasiszta rabság alól felszabadult országok; a náci rabság éveiben; idegen tőke rabságába került gyarmat. Nemzetek, országok! kik rút kelepcében Nyögtök a rabságnak kínos kötelében … | Vigyázó szemetek Párizsra vessétek! (Bacsányi János) Kínzó rabság könnye hull Árvánk hő szeméből. (Kölcsey Ferenc)
3. (átvitt értelemben, választékos) Vkitől, vmitől erősen függő, a szabad tevékenységet nyomasztóan korlátozó, befolyásoló (kényszer)helyzet, állapot. Vigyázz, hogy szíved és eszed indulatok rabja ne legyen; mert súlyos és veszélyes az ilyen rabság. (Deák Ferenc) Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél | ezen a földön, mily kopott regéket, | miféle ringyók rabságába estél…? (Kosztolányi Dezső)
rabsági; rabságos.
