rabszolgatartó
rabszolgatartó melléknév és főnév
I. melléknév (történettudomány)
1. Olyan <személy>, akinek rabszolgája (1) volt. Rabszolgatartó nagybirtokosok.
2. Olyan <állami, társadalmi rendszer>, amelyben nemcsak a termelési eszközök, hanem a termelésben dolgozók, a rabszolgák is magántulajdonban, a munkáltatók tulajdonában voltak. Rabszolgatartó állam; az ókori rabszolgatartó demokrácia, köztársaság; rabszolgatartó osztály, rend, rendszer; társadalom, termelési mód.
II. főnév
1. (történettudomány) Rabszolgatartó (I. 1) személy; olyan kizsákmányoló, aki a rabszolgák munkájából élt. Görög, római rabszolgatartó; a rabszolgatartók osztálya, állama.
2. (átvitt értelemben) Az, aki vkit megalázó, függő viszonyban tartva maga mellett, kizsákmányol, kihasznál, emberi méltóságától megfoszt. Modern rabszolgatartók. Hát azt hiszi, tudnék szeretni olyan férfit, aki terrorizál engem, aki szabadságomat akarja? Egy rabszolgatartót? (Karinthy Frigyes)
rabszolgatartói.
