rácáfol
rácáfol tárgyatlan ige
1. Rácáfol vkire, vmire: <személy, csoport, ill. közösség> magatartásával, állásfoglalásával v. tettével bebizonyítja, hogy vki tévedett vmely vele kapcs. feltevésben, véleményében, hiedelmében, v. hogy vmely vele kapcs. feltevés, vélemény, hiedelem téves volt. Elért sikereivel rácáfolt a kételkedőkre. Kiváló teljesítményeivel rácáfolt azok vélekedésére, akik nem bíztak képességeiben. Egyszerre nagyon rajta volt, hogy rácáfoljon a tulajdon szavaira. (Ambrus Zoltán) A községre … rácáfolt a közigazgatási bizottság. (Ady Endre)
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Rácáfol vmire: <tényállás, esemény ismeretessé válva, ill. bekövetkezve> megdönt vmely feltevést, állítást. A tények rácáfoltak a rémhírekre. Az eredmény rácáfolt az előzetes számításokra. A tetszetős elméletre csakhamar rácáfoltak a régészeti leletek.
3. (átvitt értelemben) Rácáfol vmire: <vmely jelenség váratlanságánál, szokatlanságánál fogva> kellemes meglepetést keltve, ellentétben áll vmely körülménnyel. Mozgékonysága, szellemi frissesége rácáfol magas korára.
rácáfolás; rácáfoló.
