rácsuk
rácsuk tárgyas ige
1. Rácsuk vkire vmit: ajtót, kaput kívülről úgy csuk be, hogy vki – rendsz. akarata ellenére – a bezárt helyiségben marad, és nem tud onnan kijönni; rázár. Vö: csuk (3). Rácsukja a gyerekekre az ajtót. A börtönőr … rácsukta az ajtót. (Kemény Zsigmond)
2. <Fedelet> vmire rátéve, ráillesztve becsuk. Nagyon telerakta a bőröndöt, alig tudta rácsukni a tetejét. || a. (átvitt értelemben) Billió mérföldekről jött a fény … Egy égi üzenet, mely végre most | … Szememben célhoz ért S boldogan hal meg, amíg rácsukom Fáradt pillám koporsófödelét. (Tóth Árpád)
rácsukás; rácsukat; rácsukható; rácsukó; rácsukódik; rácsukott.
