ráeszmél
ráeszmél tárgyatlan ige (kissé választékos)
Ráeszmél vmire: korábban figyelemre nem méltatott vagy helytelenül megítélt dolgot lelkiállapotának változása alapján egyszerre észrevesz, megért, új megvilágításban lát; tudatára ébred vminek, ráébred, rádöbben vmire. Most eszmélt rá, mit követett el. Jaj, de furcsa érzés, Vénfiúk, szegények, Ráeszmélni: nem vagyunk mór A régi legények! (Tóth Árpád) Az eretnek azok közé a szerencsétlenek közé tartozott, akik gondolkodnak …, s itt-ott valamire ráeszmélnek. (Nagy Lajos)
ráeszmélés; ráeszmélő; ráeszméltet.
