ráhajt [1]
ráhajt [1] ige
1. tárgyas <Állatot> gyeplővel, ostorral vmire, vminek a tetejére terel, hajt. Ráhajtja a lovakat a kompra. || a. tárgyas <Külső, természeti erő> közvetlen ráhatással vkire, vmire hajt (I. 4) vmit. Ráhajtja a szél a füstöt vmire, vkire.
2. tárgyatlan Járművel vmire, vminek a tetejére hajt (II. 1). A kocsis ráhajt a hídra. A teherkocsival ráhajt a hídmérlegre. A kerékpáros ráhajtott a járdára. Vigyázz … rá ne hajts valahogy a kövezetre. (Mikszáth Kálmán)
3. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) <Körülmény, érzés, állapot> vminek a megtevésére indít, késztet vkit. Hidd el, nem a kíváncsiság hajt rá, hogy e húrt megpendítsem. (Justh Zsigmond)
Vö: hajt [1] (I. 4).
ráhajtás; ráhajtat; ráhajtó; ráhajtott.
