ráhibáz
ráhibáz tárgyatlan ige (bizalmas)
Ráhibáz vmire: <lövéssel, dobással> inkább véletlenül, mint pontos célzás eredményeképpen eltalál vmit. Ráhibázott a célra. Néha ráhibázott egy árva süldőre. (Bársony István) || a. (átvitt értelemben) Ráhibáz vmire: véletlenül, tényleges tudás, ismeret nélkül csak úgy sejtésből helyesen állapít meg, helyesen mond v. kitalál vmit. Ráhibáz az igazságra. A diák ráhibázott a képletre. Nem valami okos ember ő, csak ráhibázott a dologra.
ráhibázás; ráhibázgat; ráhibázó; ráhibázott.
