ráír
ráír ige
1. tárgyas Ráír vmire: <jelet, egy-két szót, rövidebb szöveget> vminek a felületére, külső oldalára, lapjára ír, hogy ott látható legyen. Ráír az ajtóra egy számot. Ráírja a füzetre a nevét. Az üzenetet ráírta egy darab papírra. A lapra semmi sem volt ráírva. Van egy … vastag könyve, amire ráírta a nevét. (Móricz Zsigmond)
2. tárgyatlan Ráír vkire: írásbeli felszólítást küld vkinek, írásban felszólít, utasít vkit. Vö ír (I. 4d). Ráír az adósaira. Vas Gerebenre jóformán ráírtam volt, hogy küldjön pénzt. (Arany János)
3. tárgyas <Jogot, vagyontárgyat> vmely szóban forgó személyre ír (I. 6a) v. (ritka) ráírat (2). Ráírta a házat a feleségére.
4. (átvitt értelemben) Rá van írva (vkire, vmire): könnyen észrevehető, rögtön látszik, tükröződik rajta. Vö: ír (6b). Rá van írva az arcára; nincs a → homlokára ráírva. Rá volt írva az orrára, a tokájára a dölyf: telik nekem, tehetem. (Hunyady Sándor)
ráírás; ráírható; ráíró; ráírt.
