rákiált
rákiált ige
1. tárgyatlan Rákiált vkire: kiáltva szól vkinek, szólít meg, figyelmeztet vkit <gyak. harag, rosszallás kifejezéseként.> rákiáltott a rendetlenkedő gyerekre. A rendőr rákiáltott a helytelenül közlekedőre. Édesapám … egész életében soha nem kiáltott rá, … édesnagyanyám előtt mosolygott, és csendesen beszélt. (Móricz Zsigmond) Vö: kiált (1a).
2. Rákiált vmire vmit: vmely előzményre (mellette v. ellene) felkiáltásban fejezi ki állásfoglalását. A javaslatra többen rákiáltották az éljent. Megköték a békét. Az egész nép idekinn rákiáltá, ezt látva, háromszor a Jézus nevét. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben) Rákiált vkire vmit: vkiről alaptalanul rosszat híresztel. Vö: kiált (2). Minden rosszat ákiáltott arra, akivel összeveszett.
Szólás(ok): ld. kígyó.
rákiáltás; rákiáltat; rákiáltó; rákiáltott.
