ráköt
ráköt tárgyas ige
1. Kötéssel vmire erősít. A kutyát ráköti a láncra. Az övet ráköti a derekára, A kötelet ráköti a fára.
2. (bizalmas) Ráköti magát vkire: csatlakozik vkihez, aki aztán nem tud megszabadulni tőle.
Vö: köt (I. 5). Egy már nem fiatal asszony ráköti magát egy fiatal legényre, mégpedig úgy, hogy a leányát feleségül adja neki. (Ambrus Zoltán) || a. (bizalmas) Ráköti magát vmire: erősen elhatároz vmit, és ragaszkodik elhatározásához. Van eset, hogy az úrféle is ráköti magát arra, hogy neki is kellene a szőlője udvarába egy puli kutya. (Tömörkény István)
3. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) (Vkire) ráköt vmit: rávesz vkit, hogy vmit fogadjon el, ill. vegyen meg. Vö: köt (I. 4). Nagy nehezen sikerült rákötnöm a portékát. Jó volt az is, ha a … parasztra ráköthetett valami … romlott portékát! (Petelei István)
rákötés; ráköthető; rákötő; rákötöget; rákötött; ráköttet.
