rámászik
rámászik tárgyatlan ige, (régies) rámász
1. Mászva rámegy, rákúszik vmire, (ritka) vkire, vminek tetejére, felületére. A turista rámászott a kiugró sziklára. A hatéves gyereket mesterséges eljárással el lehetne vadítani a természeti képekben való gyönyörködéstől. Nem kell hozzá semmi más, csak annyi, hogy mutassák meg a gyereknek a legszebb kilátást, s ugyanakkor másszon rá a béka, kígyó vagy valami, amitől irtózik … (Móricz Zsigmond) || a. <Bogár> rendsz. vízszintes irányban mászva átmegy vhonnan vhová. A katicabogár egyik ujjamról rámászott a másikra.
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Vkire (vmiért) rámászikik: vkit vmiért gorombán lehord, megszid, vkire rátámad. Vö: mászik (I. 5) Jól rámászott a szemtelenkedő fráterre.
3. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Hirtelen, sürgetve, ostromolva, követelődzve fordul vki felé; nekiesik (2b) vkinek. Laci bátyám … ott állott előttünk, vállasan, csinosan … – Ne másszatok rá, ne legyetek alkalmatlanok, – szólott ránk édesanyám. (Móricz Zsigmond)
4. (bizalmas, kissé durva) <Főleg férfi nőre> közösülés céljából ráfekszik, ill. ilyen módon közösül vele.
rámászás; rámászó; rámászott.
