randevú
randevú [ë-ú v. ë-u] főnév -t, -ja, (elavult) rándevú (bizalmas)
Megbeszélt találkozás, találka. Barátommal a Margitsziget alsó végénél adtunk randevút egymásnak. || a. Kül. szerelmesek találkája; légyott. Randevút ad, ígér, megbeszél. Egy kedveskémnek rándevút ígértem. (Szigligeti Ede) A sövénynél sátoros lapu, Ott volt a legelső randevu. (Vajda János) Megalázta magát, csakhogy egy randevút kierőszakoljon. (Babits Mihály)
randevúzik.
