rándulás
rándulás főnév -t, -ok, -a
1. A rándul (1) igével kifejezett történés, jelenség, mozdulat; az a tény, hogy vmi (meg)rándul. A kocsi, a vonat rándulása. Arcizmának egy rándulása sem látszott. Rándulás közben heves fájdalmat érzett. Az arca szinte egy rándulásra rendbe igazodott. (Gárdonyi Géza) || a. Az a tény, hogy vmelyik testrész (meg- v. ki)rándul(t). A boka, a kar rándulása. Rándulást szenvedett. Rándulással bajlódik.
2. (ritka) <Hirtelen mozdulatkor v. erőszakos külső behatásra> az ízület, az izomzat fájdalmassága, mozgásban való korlátozottsága. Rándulás van a derekamban.
Szóösszetétel(ek): ínrándulás.
rándulásos.
