1. Rendsz. durva reszelő, amelynek lapos v. félgömbölyű felületére éles, kiálló fogakat vágnak; főleg a fa-, kő- és vasiparban haszn. szerszám. Gömbölyű, keretes, négyszögletű, nyeles ráspoly. Ráspollyal nagyolta a munkadarabot. Némely állatnak olyan érdes a nyelve, mint a ráspoly. A bolond … egyik felemelt kezében izzó ráspolyt tartott. (Kuncz Aladár) || a. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Csiszolás, simítás, befejező művelet, átdolgozás. Régibb versein az ember látja, hogy itt vagy ott … a ráspoly hasznos volna. (Arany János) Meg van-e már fejelve az a komédia? – … Csak az utolsó ráspoly hiányzik még. (Jókai Mór)
2. Körömráspoly. Bement az öltözőbe, leült … a tükör elé. Nézegette az apró-cseprő holmikat, az ollókat, ráspolyokat, tégelyeket. (Kosztolányi Dezső)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.