rátermettség
rátermettség [rátermëtség v. rátermëccség] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
A rátermett melléknévvel kifejezett tulajdonság; vmire való alkalmasság, hivatottság, ügyesség. Ebben a munkakörben bebizonyíthatja rátermettségét. Elég lelki rátermettséget s felkészültséget éreztünk arra, hogy … átköltőzzünk az ősök kastélyába. (Móricz Zsigmond)
