rátol
rátol tárgyas ige
1. Rátol vmit vmire: úgy tol vmit, hogy az rámegy, rászalad, rákerül vmire. Rátolnak egy vagont vmely vágányra. Rátolják a kocsit a hídmérlegre. Rátolja a reteszt az ajtóra. Ment magasan emelt fejjel befelé, majd becsukta ajtaját, s rátolta a závárt. (Justh Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Rátol vkire, vmire, vmit: vmit, ami kellemetlenség, teher lenne számára, másra hárít, rátolja a felelősséget, a munka nehezét. Legjobb alkalom kínálkozott számára egy alkalmatlan nyűgöt saját válláról le- és a vármegyére rátolni. (Jókai Mór)
Vö: tol (2).
rátolás; rátolható; rátoló; rátolt.
