rátör
rátör ige
1. tárgyatlan Rátör vkire, vmire: hirtelen nagy fizikai erővel megtámad vkit, vmit. Vö: tör (IV. 2). A békés népre rátört harcias szomszédja. A rablók rátörtek az alvó családra. Tán gyilkos tört rá ily … vakmerően. (Mikszáth Kálmán) Rátörünk az ellenségre, | ugy teszünk szert feleségre. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben) Rátör vkire: támadóan kérdőre v. felelősségre von vkit. Vö: tör (IV. 2b). A műegyetemen Péter úr rátört a rectorra, a pedellusra. (Jókai Mór)
2. tárgyas Rátöri vkire az ajtót: betöri v. erőszakkal kinyitja az ajtót, amelyet vki magára zárt.
rátörés; rátörhető; rátörő; rátört.
