ravatal
ravatal főnév -t, -ok, -a
1. Rendsz. fekete posztóval letakart állvány, emelvény, amelyre a koporsóban fekvő halottat temetés előtt ráteszik. A koporsót ráhelyezik a ravatalra. Felállítják a ravatalt. A radványi sötét erdőben | Halva találták Bárczi Benőt | … Kastélyába vitette fel atyja … Vérben, ahogy volt, nap nap után Hever egyszerű ravatalán. (Arany János) Gyászoló házakhoz is hívták, hogy ügyeljen a ravatal szétbontásánál a gyászhuszárokra. (Kosztolányi Dezső) || a. Ez az állvány a rajta levő koporsóban fekvő halottal együtt. Ráborul a ravatalra. Díszőrséget állnak a ravatal mellett. Figyelsz-e még ránk, harcos Ady Endre? | … Kik körülálltuk a ravatalod, Ma már tudjuk, . .. Hogy nem te voltál akkor a halott… (Tóth Árpád)
2. (Régi divatú) síremlék. Ravatal vagy ravatag: ez egy embermagasságú s mintegy másfél öl hosszúságú fekete deszkákból készült ormos fedelű bolt, melyet a nemesek sírjokra és kriptájokra szoktak állítani. (Berzsenyi Dániel) Szobor nem álland a te sírodon, Nem épül rajta gyászos ravatal. (Vörösmarty Mihály)
ravatalos; ravataloz.
