recept
recept [e-e] főnév -et, -je [ë, e]
1. Az orvosnak szokványos alakú, rendsz. az orvos v. a rendelőintézet nevével s címével előnyomtatott kis papírlapra írt rövid, szakszerű utasítása a gyógyszerész v. orvosi műszerész számára vmely gyógyszer v. gyógyeszköz elkészítésére, ill. kiszolgáltatására; vény, rendelvény. Az orvos megírja a receptet; beváltja, megcsináltatja a receptet; a gyógyszerész elkészíti, megcsinálja a receptet. A körorvos receptjét eltette a tárcájába. (Krúdy Gyula) Az öreg orvos megfogta a pulzusát, megnézte a nyelvét, s receptet írt neki. (Móricz Zsigmond)
2. Írásba foglalt, nyomtatásban v. élőszóval közölt utasítás arra, hogyan kell vmely ételt v. italt elkészíteni. Az én receptem; házi v. otthoni recept szerint. Forralt vörös bort ivott, amelynek elkészítéséhez asztaltársa … pompás recepttel szolgált. (Krúdy Gyula)
3. (bizalmas) Az élet bizonyos tipikus körülményei között ismételten, rendszeresen követett eljárás, tanúsított magatartás; a megszokott mód. A régi recept szerint járt el. || a. Utasítás, tanács a követendő eljárásra, magatartásra. Mindenre megvan a maga receptje.
Szóösszetétel(ek): receptcsinálás; receptírás; receptkönyv; receptpapír.
receptes.
