1. (Művészileg elrendezett v. magától tetszetősen képződő hullámszerű) ránc v. gyűrődés <ruhán, ruhaneműn, kelmén>. Puha fejér ágyam hullámos redőin Mily szépen alusztok, én szép csecsemőim. (Arany János) Itt egy redőt simított el, ott éppen redőbe szedte az … engedni nem akaró kelmét. (Gyulai Pál) A tavon víg nők mennek csónak-útra, Arcuk csiklándja szeleburdi szél, A blúzokon kecses redőt nyom ujja. (Tóth Árpád)
2. (választékos) Ránc <emberi test bőrén, főként az arcon, homlokon>. →Mongol redő; redőbe szedi, vonja a homlokát: összeráncolja. Redői mint a tölgyfakéreg; sötét szemei … mintha gödörbe mélyednének. (Péterfy Jenő) Megsokasodnak a redők Bús homlokom és lelkem táján. (Ady Endre) Redők sem igen mutatkoztak arcán. (Kosztolányi Dezső)
3. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Vminek a nehezen föllelhető v. áttekinthető részei, rejtett zugai. A gonosszal, ha törvény redőibe búvik is, tudom éreztetni haragomat. (Vörösmarty Mihály) Emlékezetének legkisebb redőit is átkutatja … (Vas Gereben) Minden legkisebb jel … lelkünk legelrejtettebb redőibe erőszakolta a kísértő szörnyet. (Kuncz Aladár)
Szóösszetétel(ek): 1. redőcsokor; 2. arcredő.
redőcske; redőtlen.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.