redves
redves [e-e] melléknév -en [e], (-ebb) [e]
1. Korhadó, korhadt, főleg belül rothadó v. taplószerűen puhuló <fanemű anyag>. Együtt dobáltuk a háncsot a tűzre, A redveset úgy mint a nyirkosat. (Kiss József) Egy szarka … gubbaszkodék egy redves karón. (Mikszáth Kálmán)
2. (népies, régies) Romlott, lyukas <fog>. Képe ráncos; foga redves. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. (ritka, népies) Kopott, hitvány, ócska, mit sem érő <tárgy>. Van még zsebemben egy redves garas. (Vörösmarty Mihály) Jó Toldi se hagyja tollas buzogányát, Királynak viszi, mint inas, irományát: Göngyöli a furkót redves kutyabőrbe. (Arany János)
4. (ritka, népies) Mámor miatt réveteg, zavaros, vizenyős <emberi szem, tekintet>. Tenger sok italtól Miklós feje gőzöl, | Szeme bortul nedves, tekintete redves. (Arany János)
5. (ritka, népies) Szennyes, szurtos. Redves kéz, láb, ruha. || a. (ritka, rosszalló) Undorító, ronda <személy>. Redves alak.
redvesség.
