reformáció
reformáció [ë v. e] főnév -t, -ja (történettudomány)
Az a XVI. századi, nagyrészt antifeudális jellegű, széleskörű társadalmi, politikai és ideológiai mozgalom, amely a kor történelmi jelentőségű gazdasági és politikai változásaival összhangban a katolikus egyház szellemi és politikai uralma, valamint helyenként a vele érdekközösségben levő feudális hatalmi csoportok ellen támadva a keresztény egyháznak a megújítására törekedett, és végül szervezetileg a protestáns egyházak kialakulására vezetett; hitújítás. A reformáció felvilágosította az elméket, hogy az embernek szabad vizsgálódnia a világ minden dolgai felett. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): ellenreformáció.
reformációs.
