református
református [ë v. e] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Református vallás: a bibliának a Kálvin-féle értelmezésén alapuló protestáns v. || a. Református egyház: ezen a valláson alapuló e.
2. Ehhez az egyházhoz tartozó, ezzel kapcsolatos <személy, dolog>; kálvinista. Református ember, esperes, hívek, kántor, lelkipásztor, pap, püspök; református gyülekezet; református ének, istentisztelet, liturgia; református temető, templom; református kollégium, teológia. Debrecenben egy református papot paptársai … számadásra akarnak vonni egy őszinte hangú, okos egyházi beszéde miatt. (Ady Endre) A református paplánynak udvarolt. (Babits Mihály)
3. Az ilyen személyekre jellemző <tulajdonság, magatartás>. Református gondolkodás, öntudat, szóhasználat.
II. főnév -t, -ok, -a Református vallású személy. Nagy református. Reformátushoz ment feleségül. Evangélikusok, katolikusok és reformátusok laknak a faluban. (Nagy Lajos)
reformátusos; reformátusság.
