regél
regél [e] ige -t, -jen [ë]
tárgyatlan (régies, vád) Regét mond; mesél. Regél vmiről. A múltról regél. Tizenkettőt ver Adonyban: | Elég is volt ma regélni. (Arany János) || a. tárgyas (bizalmas, néha kissé rosszalló) <Mesés, valószerűtlen, kevéssé hihető dolgo(ka)t, történet(ek)et> mond, mesél. Azt regélik, hogy… Elkezdette regélni a távol szent földön tapasztalt dolgait. (Jókai Mór) Szerelmi üdvöt igazándiban csak egy percig lehet a kiválasztottaknak is érezni, bármit regéljenek a költők a hosszú szerelemről. (Krúdy Gyula)
Igekötős igék: átregél; elregél; összeregél; végigregél.
regélés; regélő; regélt.
