rekord
rekord [ë v. e] főnév -ot, -ja
1. (sport) Csúcseredmény, csúcs (5). Ifjúsági, országos, súlydobó, távolugró rekordot állít fel; rekordot fut; megdönti a rekordot; → megjavítja a rekordot; túlszárnyalja a rekordot. Ő tartja a rekordot. Vili, ki tavaly Pesten a vándorserleget és zászlót nyerte meg a gimnáziumnak, ismét rekordot javított, s így még sohase futott. (Kosztolányi Dezső)
2. <Vmely tevékenységben> minden eddigit felülmúló mennyiségi v. időbeli eredmény. Rekord a búzatermesztésben; falazási, szövési rekord. || a. jelzői használat(ban) (gyak. összetételben) Rekordot jelentő <eredmény, teljesítmény>.
Szóösszetétel(ek): 1. rekord-búzatermés; rekordfelhozatal; rekordforgalom; rekordgyorsaság; rekordjavítás; rekordközönség; rekordlista; rekordmagasság; rekordműsor; rekordösszeg; rekordsebességű; rekordtávolság; rekordtejhozam; 2. világrekord.
