rémületes
rémületes [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Rémületet, szörnyű ijedelmet keltő. Rémületes látvány, események. Messze kihallik rémületes csengése vasának. (Vörösmarty Mihály) Hangzott egyre a rémületes hír. (Vajda János) Francia, német és magyar szavak, borzalmas üvöltésben … kavarodtak össze, mintha nem is emberek, hanem valamely rémületes …, fantom torkából szakadtak volna ki. (Kuncz Aladár)
2. (túlzó) <Érzelmileg színezett beszédben, fokozásként:> roppant nagy, rendkívül nagy. Rémületes ostobaság, szamárság. Huh be rémületes bolondot csináltál! (Jókai Mór) Egész testét elöntötte a forróság. Rémületes hőség tört ki benne. (Móricz Zsigmond)
rémületesség.
