1. Általában olyan <személy>, aki rendel (1–2) vmit, ill. vkit vhova. Székelygulyást rendelő vendég; a könyvelőt a szobájába rendelő igazgató.
2. Olyan <orvos>, aki vmely időben, helyen betegek vizsgálatával foglalkozik, ill. ilyen minőségben vmely gyógymódot, gyógyszert előír, rendel (5–6). A délután 4–6 óra közt rendelő belgyógyász; a lakásán rendelő orvosnő; fájdalomcsillapítót rendelő orvos.
II. főnév -t, -je [e]
1. (ritka) Megrendelő (II).
2. Orvosi helyiség (járó)betegek ellátására. Fogorvosi, kórházi, (körzeti)orvosi rendelő. Leszállva a vonatról azonnal elhajtattam öcsémhez, ki orvos vidéken … Ő a rendelőben ült, háttal az ajtónak, olvasott a csöndben. (Kosztolányi Dezső) Csókolózott a hajóorvossal, csak azért, mert könnyű volt egyedül maradni vele a rendelőben. (Hunyady Sándor) || a. (átvitt értelemben) <Csak néhány állandósult szókapcsolatban a magánorvosi működés jelképeként>. Rendelőt nyit; becsukta rendelőjét. Rendelőjét bezárta, és kórházi orvos lett. Szeptember vége felé új német internált érkezett, akiről kiderült, hogy fogtechnikus. Kezdetleges fúrógépet hozott magával, műszereket, orvosságokat, s a betegszobában megnyitotta rendelőjét. (Kuncz Aladár)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.