rendelvény
rendelvény [ë-ë v. e-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (elavult) Recept (1); vény. Választóvízre volt szükségem, azt pedig orvosi rendeluény nélkül nem adnak. (Jókai Mór)
2. (hivatalos) Írásbeli rendelkezés, utasítás. Kiküldetési rendelvény. A tanácsos végzéseket és rendelvényeket olvastatott vele. (Kosztolányi Dezső)
rendelvényes; rendelvényű.
