rendetlenkedik
rendetlenkedik [ë-e-e-ë v. e-e-e-e] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], -jék (-jen) [ë]
<Gyermek> a felnőtt(ek) szavára, intelmére nem hallgatva, rendetlenül (3) viselkedik; helytelenkedik, rosszalkodik. Gyerekek, ne rendetlenkedjetek már! Osztályomat nekem kellett tanítani, ellenőrizni, és ha valaki rendetlenkedett, felírni a fekete táblára. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) <Felnőtt> a rendet megbontva, fegyelmezetlenül viselkedik, a megszabott, illő rendhez nem alkalmazkodik. Az igazgató azzal fenyegette őket, hogy aki rendetlenkedik és … ki nem veszi a fizetését, annak a pénzéről ő nem számol. (Jókai Mór)
rendetlenkedés; rendetlenkedő.
