rendező
rendező [ë-ë v. e-ë] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan, aki, ami rendez (1–7). Rendező bizottság; a felvonulást rendező szervek; a színdarabot rendező művész; a kirakatot rendező elárusító. Mintha egy Láthatatlan, nagy rendező kéz rakná, sorozná a földtekén születő embert a társadalmi élet nagy masinájába. (Gárdonyi Géza)
2. (vasútügy) Rendező pályaudvar: olyan p., ahol a vasúti kocsikat rendeltetésük szerint szétosztják, ill. egymáshoz kapcsolják, szerelvénnyé egyesítik.
II. főnév -t, -je [e]
1. Az a személy, aki sok személy együttes megmozdulását v. szereplését megszervezi, irányítja, ellenőrzi. A felvonulás, a tüntetés rendezői; a bál, a mulatság, az ünnepély rendezője. Ma itt éppen majális van … Szilágyi Sándor a rendező. (Arany János) Méltóztassék megnézni a holnap este tartandó jogászbál rendezőinek névsorát. Igaz, hogy bálrendezésre a kifogástalan frakk a képesítő … (Ady Endre) A városháza nagytermében a koncert rendezői izgatottan szaladgáltak. (Babits Mihály)
2. (film, színház) Színpadi műveknek, filmeknek, ill. a rádió és a televízió műsorszámainak rendezésével rendsz. hivatásszerűen foglalkozó személy. Színésznek készült, s rendező lett belőle. Ki ennek a filmnek a rendezője? [Petőfinek] színész korában nagy harcai voltak a rendezővel. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) A véletlen, ez a nagy színpadi rendező, úgy akarta, hogy Korponai kapitány éppen ebben az időben hajtott be … ügetőin a városkába. (Krúdy Gyula)
3. (vasútügy) A teherkocsikat rendeltetésük szerint szerelvénnyé összeállító vasutas || a. (közlekedés) A villamosjáratok végállomásain a kocsik, ill. szerelvények indulását irányító alkalmazott. Tessék a rendezőnél érdeklődni.
4. (vasútügy, bizalmas) Rendező pályaudvar. A rákosi rendező. A vonat kiindult a rendezőről.
Szóösszetétel(ek): 1. rendezőgárda; rendezőkönyv; rendezőpéldány; rendezővágány; 2. filmrendező; főrendező; iratrendező; kirakatrendező.
rendezői.
