rendőr
rendőr [d-ő] főnév
A közrend biztosítására, a személy- és vagyonbiztonság megvédésére hivatott, fegyvere a karhatalmi szervezetnek egyenruhát viselő tagja. Közlekedési rendőr; → őrszemes ügyeletes rendőr. Pál elmondta, hogy szerencsét próbál a városban. Nagy rokonsága van ott. A bátyja rendőr. (Móra Ferenc) Új zavar támadt az uccán, … lódobogás, csörgés: jöttek a rendőrök. (Babits Mihály) Az úton rendőr, motyogó munkás. Röpcédulákkal egy-egy elvtárs | iramlik át. (József Attila)
Szóösszetétel(ek): 1. rendőrállomás; rendőrattak; rendőrbiztos; rendőrcsapat; rendőrezredes; rendőrfelügyelő; rendőrfogalmazó; rendőrfőkapitány; rendőrfőkapitányság; rendőrfőtanácsos; rendőrhadnagy; rendőrhatóság; rendőrhivatalnok; rendőrírnok; rendőrjárőr; rendőrkaszárnya; rendőrkordon; rendőrkórház; rendőrkönyvtár; rendőrközeg; rendőrlaktanya; rendőrlegénység; rendőrnő; rendőrnyomozó; rendőrorvos; rendőrosztag; rendőrotthon; rendőr-őrszemélyzet; rendőrparancsnokság; rendőrszázados; rendőrszemélyzet; rendőrtanácsos; rendőrügyész; rendőrügynök; rendőrzenekar; 2. közrendőr; próbarendőr; titkosrendőr; villanyarendőr.
rendőrködik; rendőrös.
