republikánus
republikánus [ë v. e] melléknév és főnév (régies írva: republicanus is)
I. melléknév
1. (politika, régies) Olyan <személy, közösség>, aki, amely a köztársasági államforma, a köztársasági gondolat harcosa, híve. Republikánus ifjúság, csoport, párt. Nem Lombárdiáért, hanem Olaszországért harcolnak … ez vezérli azon nagyszámú republikánus olaszokat, kik az olasz függetlenség zászlaját lobogtató király köré sorakoznak. (Kossuth Lajos) || a. (politika, elavulóban) republikánus párt: <az Amerikai Egyesült Államokban> a demokrata párttól lényegesen nem különböző, másik nagy politikai párt; köztársasági p.
2. (politika, régies) A köztársaság burzsoá módon felfogott eszméjére, burzsoá hívére (v. pártjára) jellemző, vele v. felfogásával kapcs., ebből származó, hozzá tartozó. Republikánus eszme, magatartás, törekvés.
II. főnév -t, -ok, -a (politika) Republikánus személy, politikus: Szenvedélyes, harcos republikánus. Republicanus vagyok, s az leszek A föld alatt is ott a koporsóban! (Petőfi Sándor) || a. (politika) A republikánusok: republikánus, köztársaságpárti irány, köztársasági párt.
