restség
restség [rëscség v. rëstség v. rescség] főnév -et, -e [ë, e], (tájszó) röstség (csak egyes számban) (választékos)
A rest (1) melléknévvel kifejezett tulajdonság; lustaság, tunyaság. Lelki restség; a jóra való restség. Kérlek, hagyd nekem a restséget, légy te serényebb. (Petőfi Sándor) Ezernyi fajta népbetegség, | szapora csecsemőhalál … | bűn, öngyilkosság, lelki restség, | mely hitetlen, csodára vár, | nem elegendő, hogy kilessék: | föl kéne szabadulni már! (József Attila) || a. Vkinek, vminek (1, 2) rest volta. Mozdulatainak restsége. Bosszantó ennek a kölyöknek a restsége.
